Mennyire vagy exhibicionista?
Többen mondták már nekem, hogy én valójában exhibicionista
vagyok. Először egy barátnőm szájából hallottam, és nagyon meglepett, mert én
csendes, visszahúzódó lánynak tartom magam, és nem szeretek a középpontban
lenni. Csak akkor tudok igazán feloldódni, és ellazulni, ha négyszemközt
beszélgetek valakivel. Nagyobb társaságban zavarba jövök, és nem találom a
helyem. Általában csendesen meghúzódom a sarokban, és csak figyelem az
eseményeket. Az internet világa azonban más. A virtuális világban felbátorodom,
és gond nélkül beszélgetek, írogatok, és örülök annak, ha visszajelzés érkezik
valamely bejegyzésemhez, fényképemhez stb. Számomra – mivel valójában nyuszi
vagyok – fontos a külső megerősítés. És pont ezt szeretem a közösségi
oldalakban. Jólesik, ha „lájkolnak”. Sokak szerint túl sok mindent osztok meg,
és óvatosabbnak kellene lennem, de nem tudok megálljt parancsolni a
közléskényszeremnek. Szeretem megosztani az örömömet, bánatomat, a
gondolataimat, a velem történt eseményeket, hangulatomat, érzéseimet.
Te milyen
gyakran használod a közösségi oldalakat? Te is bátrabbá válsz az internet
virtuális világában? Átgondolod, miket osztasz meg, vagy egyszerűen csak a
szívedre hallgatsz?
Engem ért
már csalódás az interneten, hiszen ott olyan könnyű kezdeményezni, gondolkodás
nélkül hirtelen döntéseket hozni, melyekből aztán kudarcod származik.
Ugyanakkor az önkifejezés egyik remek formájának tartom, mely sok örömforrás is
egyben.
++ purred Unknown at 19:48 |
0 comments
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home